Tavaly karácsonykor az az ötletem támadt, hogy mindenkinek valamilyen okostechnológiát alkalmazó eszközt ajándékozzak: egy okoskapcsolót, amely vezéreli azt az eszközt, amelyik csatlakoztatva van hozzá. Azt hittem, hogy jó ötlet lenne a technikusi vénával kevésbé megáldott hozzátartozóimnak, hogy megismerkedjenek az okostechnológiával. Az ötlet kevésbé bizonyult jónak, ugyanis az egész karácsonyt az eszközök konfigurálásával töltöttem.

Az édesanyám véletlenül megnyomta a visszaállítás gombot, így minden beállítás elveszett, és ott tartottunk, ahonnan elindultunk. Ő arra használta az okoskapcsolót, hogy ellenőrizze a vasalót, mivel egyszer elfelejtette kihúzni, és csak a szerencsén múlt, hogy nem égett le a ház, de az okoskapcsoló segítségével biztos volt benne, hogy a vasaló ki van kapcsolva. A húgom ki sem próbálja az ajándékomat, azt mondta, hogy nem igazán tudja mire használni. Megpróbáltam meggyőzni, hogy irányítsa vele a karácsonyi fényeket, de azt mondta, hogy szereti őket kapcsolgatni.

Még ha a karácsonyi fényeknél használná is, valószínűleg az alkalmak felében a kapcsoló nem működne valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva – hiába működött még nálam. Az okostermosztátnak is saját akarata van, véletlenszerűen eldönti, hogy mikor van ideje be- vagy kikapcsolni a fűtést. Nekem félig automatizált otthonom van, amelyben az összes okoseszköz akkor romlik el, amikor a legkevésbé számítok rá. Amikor elolvastam egy cikket a Mediumon az okos otthoni technológiákról, amelyek nem elég okosak, kiderült, hogy nem vagyok egyedül.

Hogyan kapcsolódik mindez az egészségi informatikai technológiájához? Kíváncsi vagyok, hogy a demenciában vagy cukorbetegségben szenvedő, vagy az idősek megbízhatnak e az okoseszközökben, amelyek talán nem elég okosak? Bízhatnak a betegségükben egy idegen szerkentyűben?

Nincsenek tökéletes egészségügyi IT eszközök. Még csak az első lépéseket tettük meg az egészségügyi ellátás teljes digitalizálása felé. Egy egyszerű kerékpárhoz képest csak azt fedeztük fel, hogy a bicikli hátsó részén található biztonsági lámpa előnyös lenne, vagy még mindig a fékeken dolgozunk.

Naponta jelennek meg új technológiai felfedezések, például egy cég tökéletesítette az akkumulátormentes chipet, amely segíti az emberek eszközökhöz történő csatlakozását. A papír vékony chip az energiáját a környező Wi-Fi és mobilhálózatokból nyeri. Számtalan felhasználási területe van, de hogy csak egy példát mondjak: saját otthonukban az idős emberek kommunikálhatnak a gyógyszereikkel, hogy használati útmutatókat és emlékeztetőket kapjanak arról, hogy mikor és hogyan kell a gyógyszert beszedni vagy használni. Az ilyen chipekkel felszerelt gyógyszeres dobozok automatikusan újra rendelik a pirulákat, ha azok hamarosan el fognak fogyni.

Igen, szükség van még a további fejlesztésekre, és igen, néha ezek az eszközök megőrjítenek minket. Ugyanakkor szabadságot is jelentenek, és minőségi életet biztosítanak. Szóval, azt mondom, igen. Bízhatunk bennük – egy ápoló, egy egészségügyi informatikai szakember vagy tanácsadó szakmai támogatásával – amiként mi a NETIS-ben tekintünk magunkra.

Szerző: Varga László