Elnézést a lelkesedésemért, de szerintem nincs alkalmasabb idő, mint a jelen (kivéve talán a digitális jövőt), hogy valaki orvostanhallgató legyen.

A Stanford Egyetemen a diákok VR (virtual reality – virtuális valóság) fejhallgatót használnak, hogy belenézzenek a csecsemő szívébe, hogy felfedezzék a veleszületett rendellenességeket. Az orvostanhallgatók körbe tudnak járni egy dobogó szívben, manipulálni tudják, és megfigyelhetik, hogy a változtatások hogyan befolyásolják a szerv normális működését. Sőt, a londoni St. Mary’s Kórházban az orvosok egy AR (augmented reality – kiterjesztett valóság) technológiát használtak, amelynek segítségével CT-felvételeket vetítettek rá a beteg lábára a rekonstrukciós műtét során. Az orvosi szakértők azt vizsgálják, hogy a VR eszközöket hogyan lehet használni a fájdalom kezelésében.

Ez csak néhány példa arra, hogy az AR és a VR technológiák mennyire fontos szerepet játszanak az egészségügyi ellátás számos aspektusában. A tanulmányok szerint a VR-t négy kulcsfontosságú orvosi és egészségügyi szegmensben alkalmazzák: terápia, képzés, műtétekkel kapcsolatos alkalmazások és orvosi kutatások. Ezek viszonylag új technológiák az egészségügyi oktatásban, de használatuk széles körben elterjedt. Az ABI Research szerint az orvosi és egészségügyi szegmensben a VR szolgáltatásai 2022-re 285 millió dollárra nőnek.

Orvosi szimuláció, hosszú történettel

Az AR és a VR szimulációs eszközök viszonylag olcsók, hatékonyak, és megfelelnek az okostelefonokon felnőtt generáció igényeinek. A technológia és a digitális nemzedék egy tökéletes találkozás. Ezek a diákok, a játékkonzolok mesterei a technológia segítségével tanulhatnak. Jobb orvosokká válnak, AR és VR szimulációkat használnak, de nem csak játékra, hanem az életünk megmentésére is.

Az egészségügyi oktatásban a szimuláció története több mint 1500 éves, Harry Owen Szimuláció az egészségügyi oktatásban című könyve szerint. Az új orvosi eljárások ismerete iránti igény túlterhelte a hagyományos gyakorlás-alapú képzési rendszert, és ez olyan kurzusokat eredményezett, amelyekben szimulációt vezettek be, hogy segítsenek megtanítani a diákokat a gyakorlati készségekről és azok használatáról. Az ilyen kurzusokat még az újságokban is hirdették, például, hogy a diákok gyakorolhatnak egy női csontok vagy csontváz alapján készült mátrixon, amelyben egy anyaméhet szimuláló eszköz is van.

Mi az AR és mi a VR?

Hosszú utat tettünk meg ezen eszközöktől, és felépítettük az AR és VR szimulációs technológiák fejlesztéséhez szükséges ismereteket. Az emberek könnyen összekeverik a VR és az AR fogalmakat, így tisztázzuk őket. A virtuális valóság (VR) azt jelenti, hogy a felhasználó nézhet és kölcsönhatásba léphet a VR eszközön megjelenő képekkel, amely képek nem valósak, hanem virtuálisak. Mindeközben a kiterjesztett valóság (AR) magában foglal egy virtuális objektumot, amelyet a számítógép, a mobiltelefon, a tablet, vagy az AR szemüveg által látható valós környezet alapján generál. Az AR félig igaz és hamis képet mutat, amely a valós és a virtuális kombinációja.

A kutatások azt mutatták, hogy a VR és AR javíthatja a tanulás hatékonyságát a készségek és ismeretek megszerzésével, a térbeli kapcsolatok és az orvosi koncepciók megértésével, a tanulási megtartás és a kognitív-pszichomotoros feladatok végrehajtásának javításával. Kényelmes és időszerű anyagokat biztosítanak, amelyek lerövidítik a tanulási görbét, szubjektív vonzerővel bírnak, és hiteles tapasztalatokat szimulálnak. Röviden: a diákok megtanulják, mert szórakoztató egy szimulált operációs környezetben dolgozni, ahol közel lehetnek egy dobogó szívhez.

Utoljára hagytam a kedvenc érvemet: az AR és a VR technológiák lehetővé teszik az orvosi hallgatók számára, hogy merész hibákat vétsenek, és tanuljanak azokból, de mindezt anélkül, hogy ártanának egy élő embernek. Ez az, amiért nincs alkalmasabb idő, mint a jelen, hogy bárki orvostanhallgató legyen, hiszen itt a technológia, hogy segítsen.

Szerző: Varga László