Véleményem szerint a technológia nem a technológia kedvéért van, hanem azért, hogy segítsen az embereknek jobb és teljesebb életet élni, még ha krónikus betegségben is szenved. Az utóbbi időben számos példát találtam arra, hogy a különböző egészségügyi intézmények hogyan használják a mesterséges intelligenciát (AI – Artifical Intelligence) a betegek életének jobbá tétele érdekében. Az alábbiakban megmutatom azokat, amelyeket a legjobbaknak tartok.

Kezdjük egy nagyon számszerűsíthető példával: a 200 kontra 11 000 dollár. Atlanta legnagyobb közkórháza, a Grady Health a visszafogadásra összpontosított; csökkenteni akarták a kórházba visszatérő emberek százalékát. A mesterséges intelligenciát és a betegek adatait felhasználva azt vizsgálták, hogy a közelmúltban hazaengedett betegek közül kik azok, akiknél fennáll annak az esélye, hogy vissza fognak térni a kórházba valamilyen panasszal, amely kórház által korábban megelőzhető lett volna. Elkezdték felvenni a kapcsolatot ezekkel a páciensekkel, személyes látogatásukon keresztül, a mobil, integrált egészségügyi egységükből, amely a sürgősségi orvosi személyzetéből állt. Ez az otthoni látogatás 200 dollárba kerül, a visszafogadást követően a kórházi számla végösszege nagyjából 11 000 dollár. Az eredmények ígéretesek, több mint 300 esetben a betegek elkerülték a visszatérést.

Az MIT egy szociális robotot fejleszt, amely segíthet a beteg érzelmi jólétének biztosításában. Gyermekekkel tesztelték a robotot, és az eredmények ígéretesek. A kutatócsoport azt állapította meg, hogy azok a gyerekek, akiket robotok láttak el, beszédesebbek voltak, mint azok, akikkel digitális avatár vagy plüss mackó volt. Minél jobban figyel a gyerek, annál többet tud tenni a szakember érte. Míg ez a robot kifejezetten gyerekeknek lett kifejlesztve, ez a fajta szociális robot használható az egyre növekvő, elöregedő népesség gondozására is.

Számos példa van erre a területre. Nemrégiben olvastam a The New York Times-ban, hogy egy demens és Alzheimer-kóros betegekkel foglalkozó idősek otthonában teszteltek egy apró robotot, akit Zorának hívnak. A páciensek nagyon jól reagáltak a kis robotra, sokukban kialakult egyfajta érzelmi kötődés is a Zora iránt, és úgy kezelték a robotot, mint egy kisbabát, a kezükben tartották és puszit adtak neki. Néhány ápoló a robotot csak egy drága játéknak tekinti, ami lefoglalja a betegeket.

Zora azonban sokkal több ennél, a robot vezeti a napi gyakorlatokat és beszél az idősekkel, de nem adja ki a gyógyszereket vagy az ételeket a betegeknek, mert ezek olyan intim pillanatok, amelyeket egyetlen robot sem végezhet el. Semmi sem fogja helyettesíteni az emberi érintést, az emberi melegséget, amire minden betegnek szüksége van.

Szerző: Gelencsér Zoltán